Suszter Sanyi

Forrás: A vízitündér leánya. In: Ráduly János: A vízitündér leánya. Kis-Küküllő menti népmesék. Dacia Könyvkiadó, Kolozsvár-Napoca, 1978. A forrásszöveg ismeretlen típusú történet mesei és hiedelemmondai elemekkel.

Fábián Éva számtalanszor újramesélte már ezt a Ráduly János által közölt Kis-Küküllő menti, kibédi mesét. Az egykori adatközlő, Majlát Józsefné Ötvös Sára más meséiben kifejezetten szokatlan nevű hősöket szerepeltet, itt azonban nem adott neveket, Éva volt az, aki a suszterlegényt és a vízitündért elnevezte, már ezzel a sajátjának tekintve a mesét, annak szereplőit. Megszólaltatja kedves népi hangszerét, a tilinkót, elhangzanak népdalok, a gyermektelen házaspár imájaként egy köszöntő, a Gyökér adja fáját…, Éva nem véletlenül mondja ezekre az alkalmakra, hogy a mesélés „pontosan azért, mert mivel ilyen varázslatos hangulatot, légkört teremt, alkalmas például népdalok gyakorlására is”.

Furulyás Palkó

Forrás: Faragó József (szerk.): Előbb a tánc, azután a lakoma. Mezőségi népmesék. Állami Irodalmi és Művészeti Kiadó, Bukarest, é. n. A mese tipológiai besorolása: ATU 592 (Szent Péter muzsikája)

A mese központi motívuma egy mágikus tárgy, egy bűvös hangszer. Igen sok Kárpát-medencei szövegváltozatot ismerünk, bűvös hegedűvel is, de Fábián Éva „hatlyukú pásztorfurulyáról” mesél. Mivel a cselekményben három szereplőt is megtáncoltat Palkó, mesemondónk többször is utánozza a furulyaszót… A mesékben gyakran szóba kerülnek régi mesterségek is, most a szövés-fonás. Éva szavai – „megszőtték, megfonták, megfestették, megvarrták” – szinte elejétől végéig megelevenítik azt a folyamatot, ahogyan régen otthon saját ruháikat készítették a lányok, asszonyok. Mesemondónk egyszerű dallamú ének megtanítására is lehetőséget talál, mivel e mesében Szent Péter öregember képében kéreget: „Adjatok, adjatok, amit Isten adott, finom lágy kenyérkét, szőlőgirizdecskét.” Ezt a gyerekekből varázsolt „kódiskórus” többször együtt énekli vele.

Sárkányölő Sebestyén

Forrás: Berze Nagy János: Sárkányölő Sebestyén. Móra Kiadó, Budapest, 1969. A mese tipológiai besorolása: ATU 328A* (Az égitestszabadító)

Mesemondónk a baranyai mesében is a Küküllő folyót emlegeti, önmagának is otthonosabbá téve a mesei helyszínt, a lokalizálás példájaként. Természetesen nevet ad a szereplőknek, valamint új motívumot, új mesei ellenfelet is belesző a mesébe. A három sárkány legyőzésén túl még az ólompillájú ördöngös „Sárkányszüle bábáról” is hallhatunk. Mivel nemcsak az elrabolt juhokat és pásztoraikat szerzi vissza Sárkányölő Sebestyén, hanem a sárkányok ük-ük-ükanyja ládájából kiszabadítja – a tündérkirály alattvalóival együtt – a Napot, a Holdat és a csillagokat, mesénk kapcsolódik Az égitestszabadító-típushoz is. Éva három hangszert is említ a mesében, a tilinkót, a furulyát és a dudát, énekel is dudautánzó nótát.

A hétfejű sárkány és a szegény ember

Forrás: Horváth István: Magyarózdi toronyalja. Írói falurajz egy erdélyi magyar faluról. Helikon Kiadó, Budapest, 1980. A mese tipológiai besorolása: ATU 1060 (Kőből vizet facsarni)

A mese a rászedettördög-mesék csoportjához tartozik, amelyben az ember hős leleményességgel jár túl az ördög(ök), az ellenfél eszén. Mesénk érdekessége, hogy az ördög helyett itt sárkány az ellenfél. Fábián Éva hűen követi a magyarózdi, marosszéki mese szerkezetét, de egy magyarázó jellegű megjegyzéssel zárja a gamat sárkány történetét: „A nannyám mesélte vót, hogy azótától fogva a föld színyén nem lehet sárkányt látni!” Figyeljünk a láttató hasonlatokra, szóképekre! Amikor megpillantotta a szegény ember a sárkányt, nem „félt”, hanem „rizegett a térgye kalácsa”. Amikor a hétfejű, nagy erejű sárkány párbajra hívta az embert és megcserdítette az ostorát, nem egyszerűen „nagyot”, hanem: „Három olyant rittyentett az ustorval, hogy a gólyák s a fecskék három esztendeig nem tértek vissza Sárkánfalvára…” A szegény emberről megtudjuk: „Igaz, hogy neki nem volt hét feje, hanem csak egy, na de ott nem savót hordott, hanem azt a székelyes, góbés, facsarintós eszét!” A szegény ember és a neki szállást, vacsorát, jó tanácsot adó pásztor jelenetében Éva azt is megérteti hallgatóival, hogy a kölcsönösség, a vendégbarátság, a segítségnyújtás mit jelentett, és miért volt fontos a „hegyi emberek” között.

A rest leány

Forrás: Sebestyén Ádám: Bukovinai székely népmesék I. Szekszárd, 1979. A mese tipológiai besorolása: ATU 501 (A három fonóasszony)

E bukovinai székely „lányoktató” mesét tehát Fábián Ágostonné Márika néni mondta, A három öregasszon címmel, ezt tanulta meg és alakította sajátjává mesemondónk. A 19. századi eredeti pedig itt található: Kriza János: Székely népköltési gyűjtemény. 1956. II. 179–185. A mese elején, ráhangolódásként a mai és régi, paraszti világban használatos öltözékekről és azok elkészítéséről beszélget a gyerekekkel Éva. A „butikos”, modern ruhát és az „igazi, régi, szövött rokolyát” állítja szembe. A gyerekek megtudhatják, mire való a guzsaly, a motolla, az osztováta, a lábító. Részletesen elmagyarázza, miért, hogyan kellett mindent (pendelynek, ingnek, gatyának valót) maguknak szőni, fonni, varrni a lányoknak, asszonyoknak, miért volt nagy szégyen dologtalan „büdösdögnek” lenni.

Jézus születése

Forrás: Lammel Annamária – Nagy Ilona: Parasztbiblia. Magyar népi biblikus történetek. Gondolat Kiadó, Budapest, 1985.

Fábián Éva itt mesévé fűzött kisebb vallásos népi történeteket, eredetmondákat sokszor használt gyűjteményéből. Népköltészetünk különleges rétegét alkotja a vallásos népi epika. Az ó- és újszövetségi szövegek, az egyházi tanítások és az ún. apokrif evangéliumok néphitelemekkel keveredve, teológiailag akár abszurd tartalmakat közvetítve legendamesékké, eredetmondákká szervesültek a folklórban. A népi vallásosság a hasonló történetekkel szeretné kielégíteni az örök emberi igényt, hogy „közel hozzák”, részletezzék a Szentcsalád életét, Jézusnak az evangéliumokból nem ismert gyermekkorát. Éva meséjében Mária (mitikus, társ-teremtői szerepben) az augustusi népszámlálásra indulva elnevezi a növényeket, József tüzet szerez a pásztoroktól, lecsendesíti a vad pásztorkutyákat, megtudjuk, hogyan keletkezett a százszorszép, a gyöngyvirág, a büdöske, a liliom, a fűzfa, a gyöngyvirág…

A kicsi Jézus Jeruzsálemben

Forrás: Lammel Annamária – Nagy Ilona: Parasztbiblia. Magyar népi biblikus történetek. Gondolat Kiadó, Budapest, 1985.

Az elmondott történet ugyan nem népmese, Fábián Éva alakította mesévé a népi vallásosság narratíváit, mégis nagy szerepe lesz a mesei logikának. Sorra megtudjuk, mit készített saját kezével kicsi Jézusnak Mária és József, és az úton sorra minden egyes darabnak jelentős szerepe lesz. Mária ezekről az elajándékozott és felismert darabokról tudja meg, hogy Jézus ott járt. Más vallásos népi epikumokhoz hasonlóan kiszínezi a történet a szűkszavú evangéliumokat, megtudjuk, hogyan élt, milyen jócselekedet tett a tizenkét éves Jézus. A zarándokúton egymás után elajándékozza az enni-innivalóját, a kulacsát, tarisznyáját, meggyógyítja, aki beteg, segít stb. A népi képzeletvilághoz még közelebb állt Mária, a hétfájdalmú Szűzanya alakja és anyai érzelmei, mesénk az ő útra készítő gondoskodását is részletezi, ahogyan az eltűnt kisfia iránti aggódását is. Éva a mesébe egy másik népköltészeti műfaj, a népdal példáit is beleveszi, és megszólaltatja a tilinkót is.

Miótától fogva van a tánc?

Dégh Linda: Kakasdi népmesék II. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1960.

Csík, Gyimes, Bukovina és Udvarhelyszék zenéjével, táncaival, viseletével ismertették meg a felső tagozatos gyerekeket a Hagyományok Háza színháztermében, a Rendhagyó tánc- és drámaóra: „Orbán Balázs nyomán” című sorozat egyik alkalmán. A mesélés mellett Fábián Éva volt az egész program narrátora, minden tánc- vagy viseletbemutató elé kis történeteket kerekített. A bukovinai blokk miatt külön érték, élmény tájnyelve is. Mivel a felvétel egy a népmese napjára (Benedek Elek születésnapja, szept. 30.) időzített előadás, Éva többször utal Elek apóra: „…és akkor most, mintha Benedek Elek apó írta volna, mesélek nektek erről az Orbán Balázsról, az ő tiszteletére és emlékére most képzeletben elutazunk Székelyföldre, és Székelyföld különböző részeinek táncain keresztül kicsit beutazzuk Székelyföldet…” A felvételen látható, a székely „észjárást”, beszédmodort is érzékeltető előadás valójában egy történetté formált eredetmonda-epizódokból álló füzér. A pipa, a pálinka, a tánc eredete, mint az unatkozó, az embereket megrontó ördög találmánya, hasonló szüzsével a forrásként jelzett bukovinai székely népmesegyűjteményben olvasható, de ezek külön-külön parabiblikus történetként a Parasztbiblia szövegei között is megtalálhatóak

Impresszum

Szerkesztette és az előszót írta:
Németh Nóra

A tanulmányt írta: Dala Sára

Szakmai lektor: Raffai Judit

A mesefelvételeket készítette: Bartos Bence (vágó), Ecsedy Márton (hangmérnök), Várkonyi Sándor (operatőr), Dala István (rendező-operatőr).

A felvételek a Hagyományok Házában készültek.

Közreműködő Iskolák: Bercsényi Miklós Általános Iskola, Dr. Béres József Általános Iskola, Hajós Alfréd Általános Iskola, Herman Ottó Általános Iskola, Kispesti Erkel Ferenc Általános Iskola, Kispesti Szivárvány Óvoda, Kós Károly Általános Iskola, Óbudai Népzenei Iskola, Páduai Szent Antal Általános Iskola, Gimnázium és Alapfokú Művészeti Iskola, Pomázi Mátyás Király Általános, Ránki György Alapfokú Művészeti Iskola, Szent László Általános Iskola.

A portréfilmet készítette: Száraz Eszter (szerkesztő), Bartos Bence (vágó), Dala István (rendező-operatőr), Németh Nóra (szakértő), Ecsedy Márton (producer – TRIONfilm Productions Kft.)

A felvételek helyszínei: Kismányok Székely Porta, Nagymányoki Székely Ház, Óbudai Népzenei Iskola.

Fotó: Csonka Anna Zengő, Dusa Gábor

Kiadványterv, nyomdai előkészítés: Streicher András, Streicher Roland.

Korrektor: Kovács Zsuzsa

Webszerkesztő: Zagyva Natália

Kiadó: Hagyományok Háza

Felelős kiadó: Kelemen László

Kiadói szerkesztő: Pávai Natália

℗©2021 Hagyományok Háza